Lovasklub és lovasoktatás

Tájékoztatás a személyi jövedelemadó 2%-ának felhasználásáról (2025)

Ezúton is őszinte köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik személyi jövedelemadójuk 2%-ának felajánlásával támogatták egyesületünket.

A 2025. évben a felajánlásokból 2 720,06 € támogatás érkezett egyesületünk részére.

Az összeget az alábbi célokra használtuk fel:

  • 385,58 € – lovas felszerelések beszerzésére,
  • 2 153,73 € – a kistraktor üzemeltetésére és karbantartására,
  • 180,75 € – közjegyzői és pénzügyi szolgáltatások költségeire.

A felajánlott támogatás jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy biztosítani tudjuk egyesületünk működését, valamint a lovas tevékenységhez és a létesítmény fenntartásához szükséges feltételeket.

Minden támogatónknak köszönjük a bizalmat és a segítséget! Támogatásukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy egyesületünk továbbra is magas színvonalon végezhesse tevékenységét és megőrizhesse értékeit a lovassport és a közösségi élet szolgálatában.

Köszönjük bizalmukat és támogatásukat!

Csóka Pál 

Tavaszi gyalogtúra - 2026. március 21.

Lódobogás

Lovas nemzet a magyar, bátor, derék,
Hadd meséljek most egy mesét.
Szombat reggel, ködös tájban,
Lovak várnak a karámban.

Lovak szőre csupa por,
Mindenki buzgón csutakol.
Helyére kerül a nyereg, s a zabla,
Jutalom gyanánt egy kis alma.

Jön a kérdés, merre menjünk, hova?
A tőkési ág minden része csoda.
Télen, nyáron, sárban vagy hóban
Mi benne vagyunk minden jóban.

Folyó partján susog a sás,
Öt lótól hangos a lódobogás.
Ahogy hallgatod eltűnik minden félelmed,
A lovaglás jót tesz testnek és léleknek.

Elől bátran lépked a Duna.
Ő Palinak a legféltettebb lova.
Gyerünk Duna vágtass, mint a szél!
Csinos szelleme benned tovább él.

Világos szürke ló, már majdnem fehér a Tisza,
Sárba hempereg, hogy sokáig ne legyen tiszta.
Pali fejét fogja, gúnyolódva meg is jegyzi,
Még szerencse, hogy nem látja ezt senki!

Pej szinű a Kemír, barna a Nomád,
Ha elfut, bottal ütheted a nyomát.
Dió hátán Orsi, a szép mosolyú lány,
Örülünk neki, hogy lovagolni velünk jár.

Szívünket melengeti a napnak felkelő fénye,
Zolinak támadt is egy újabb kérdése.
És ha választ senkitől se kapna,
Jön Gyuri, a csapat legokosabb tagja.

Kiugrik egy őzike, egy pillanatra megtorpan,
A mi szívünk ezerszer is megdobban.
Hattyú, fácán, szürke gém és réce,
Minden állat szeretett Csallóközünk része.

Magas fűben, zöld mezőben felbukkan egy róka,
Amott meg egy holló száll, vagy lehet hogy egy csóka?
Vissza érve mindenki fáradt és éhes,
Be is fejezem lassan, mert a mi időnk is véges.

A mai napon össze gyűltünk mindannyian párban,
Jót mulatozunk majd a szülői bálban
Igyunk hát barátaim ma este kedvünkre.
Ahogy a jó magyar mondaná: Isten, Isten egészségünkre!

A Csóka Lovasudvar részére a 2024. adóévben felajánlott adó 2%-ából befolyt támogatás felhasználása

Ezúton szeretnénk megköszönni mindazoknak a magánszemélyeknek és vállalkozásoknak, akik adójuk 2%-ának felajánlásával támogatták szervezetünk munkáját.

A 2024. adóév után szervezetünk részére összesen 2 720 €  támogatás érkezett, amelyet az alábbi célokra használtunk fel:

  • 844 € – lovas felszerelések és kellékek vásárlása
  • 1 703 € – kistraktor üzemeltetése, karbantartása és javítása
  • 84 €  – banki illetékek és számlavezetési költségek
  • 97 € – közjegyzői szolgáltatások

A támogatás hozzájárult ahhoz, hogy tevékenységünket továbbra is eredményesen folytathassuk, és közösségünk számára értékes programokat biztosítsunk.

Köszönjük bizalmukat és támogatásukat!

Csóka Pál 

A jó lovas 10 alapelve

1. Minden körülmény között őrizd meg a nyugalmat.

2. Hidj saját magadban.

3. Szeresd, amit csinálsz.

4. Légy figyelmes, érzékeld a környezetedet.

5. Állandóan művelődj.

6. Többre is képes vagy.

7. Ne árts.

8. Légy mindig barátságos és illedelmes.

9. Gondolj a biztonságra,

10. Soha ne add fel.


10 + 1 tanács a helyes üléshez

A helyes ülés nélkülözhetetlen előfeltétele a jó, hatékony és kellemes lovaglásnak, jelentősen befolyásolja nemcsak a saját, de lovunk teljesítményét, sőt egészségét is. Amíg nem ülünk helyesen, nincs jogunk bármit is kérni a lovunktól, szent kötelességünk állandóan figyelni rá. Mielőtt bármilyen utasítást adunk neki, először rendezzük saját magunkat! 
Az alábbi szabályok a klasszikus idomító ülésből indulnak ki, amelyek általános érvényűek az összes lovas sportra kivéve a galoppot (Xenofón, Podhajský, Oliveira, Kottas stb. szerint).

1. Alakunk legyen a lehető leghosszabb

Lovas az alakját nyújtsa a lehető leghosszabbra. A fejtető irányuljon egyenesen az ég felé, a lábak gondolatban támaszkodjanak a talajhoz. Már csak ezzel a "nyújtózkodással", a pozíció tudatosításával megközelítjük az ideális ülést. Ennek az érzésnek a gyakorlásához segít, ha karjainkat fejünk fölé nyújtva igyekszünk minél magasabb pontot elérni. Utána lassan le kell engedni a karokat, de őrizzük meg a kinyújtott test hatását. Lovas mindig egyenesen ül, merőlegesen a ló gerincére. Maradjon meg viszont a természetes testtartás, őrizzük meg a hátgerinc S alakját.

 

4. Fül–váll–csípő–sarok–egy vonalba esik

Ha húznánk egy merőleges vonalat a földre, fül, váll, csípő és a sarok ezen a vonalon helyezkedik el. Ezzel az egyszerű módszerrel tudjuk saját magunkat ellenőrizni és ezt gyakran kellene tennünk. Már Xenofón is leírta, hogy a lovon úgy kell ülni, mintha állnánk szétterpesztett lábakkal. A helyes ülés kulcsa a felfelé nézés, mindig nézzünk a haladás irányába, tekintetünket lehetőleg fixáljuk egy távoli pontban. Lefelé nézés kibillent az egyensúlyból, előre dönti a törzset.

 

7. Lábszárral adott segítség 

Szakirodalomban a ló mozdulatainak a befolyásolását segítségnek nevezik, ami kissé megtévesztő, de jól fejezi ki, hogy nem durván, erőszakosan hatunk a társunkra, hanem vele együttműködve igyekszünk megoldani a feladatokat. Lovas a lovára a lábszár belső felével hat, soha nem a sarokkal. A sarokkal ösztönzés nem szép, érzéketlen, nem hatékony, a sarok felhúzásával, a ló oldalának rugdosásával és dörzsölésével jár. Sarok mindig lefelé irányuljon, segítségadáskor nem emeljük fel, mert a segítséget a lábszárral adott nyomással adjuk.

 

10. Rugalmasság szilárdság, koordináció

Ha sikerül helyes pozícióba kerülni, egy nem kevésbé könnyű vagy még nehezebb feladat vár ránk: megtartani ezt a pozíciót. Ezt csak a saját testünkre gyakorolt erőteljes összpontosítással érjük el és azzal a kimunkált képességünkkel, hogy tudjuk magunkat koordinálni. Szilárdan kell ülni a nyeregben, de egyúttal rugalmasan is és meg kell őrizni az egyes izomcsoportok ellazultságát. Lovasnak meg kell tanulni hatni külön-külön bizonyos izmaival, miközben másokat nem használ, ami valóban nagyon igényes feladat. Ennek ellenére megéri harcolni saját magunkkal, mert amíg nem teszünk szert kellő önuralomra, nincs jogunk a ló teste fölötti uralomra törekedni.

 

2. Három támasztó pont

Általánosan ismert, hogy a három ponton nyugvó test a legstabilabb. Lovasnak is ez a rendelkezésére áll:
 2 ülőcsont és a szeméremcsont. Ez a támasz adja meg azt a biztonságot, amit állva a talaj jelent. Szükséges, hogy mind a 3 pontot egyenletesen terheljük. Ha jobban terheljük az ülő csontokat, hátra dőlünk, ha nagyobb a súly a szeméremcsonton, előre esünk. Továbbá fontos ellenőrizni nem ülünk-e túl hátul a nyeregben, ugyanis a nyereg legmélyebb pontján kell helyezkednünk. Ha tomporunkkal a hátsó nyeregkápához támaszkodunk, nyomjuk a ló medencéjét a nyeregpárnán keresztül és az ilyen hosszan tartó lovaglással visszafordíthatatlanul károsítjuk a gerincét. Ha helyesen ülünk, érezzük, hogy a ló melyik lábával lép anélkül, hogy lefelé néznénk.

5. Lábakat a medencéből hátra

Ha lovas lábai előrecsúsznak, a lábak egyszerű hátrahúzása nem segít. Szükséges az egész láb hátratolása a csípőből úgy, hogy kissé eltávolítjuk a lótól, egy keveset hátratoljuk és újra visszahelyezzük a lóhoz.

8. Ne kapaszkodjunk – egyensúly a hasban

Ha valóban jól akarunk ülni a lovon, elérni a független ülést és a lehetőséget a minimalisztikus és pontos segítségadásra, nem szabad a lovon kapaszkodni. Sem a térddel, sem a combbal, tehát semmivel. Sokan azt gondolják, főleg a lábakkal kell tartani magunkat, valójában az elengedettség és az egyensúly tartja nyeregben a lovast. Ha van nyergünk, lábunkkal talán meg tudjuk tartani magunkat ideig-óráig, nyereg nélkül viszont a legkisebb bemerevedésre elveszítjük az egyensúlyt. Ezért ajánlatos a helyes ülést sokat gyakorolni nyereg nélkül, de tudatosítani kell ennek veszélyeit is. Egyensúlyt a lovon nem erővel tartjuk meg, hanem helyes ülési pozícióval a három támasztó ponton, felfelé irányuló fejjel és lenyomott sarokkal.

+ 1. Félfelvétel gyakorlása

Némely szerzők nem is a fent felsorolt szabályok gyakorlást ajánlják, hanem a félfelvétel próbálgatását, megtanulását. Félfelvételnél (félvisszatartásnak is nevezik) hasonlóan járunk el, mint a ló megállításakor (teljes felvétel): mindkét lábszárunkat a hevederen a ló oldalához szorítjuk, törzsünket a függőlegestől kicsit hátrább hajlítjuk, meghúzzuk a derekunkat, közben a sarkunkat lenyomjuk. Ezzel előrelépésre késztetjük a ló hátulsó lábait. Az így előrehajtott ló a szárral visszafogott zablába ütközik, súlypontja hátrább kerül, hátulja lesüllyed, az eleje kissé felemelkedik, majd mivel a feltartó szársegítség továbbra is hat, a ló megáll.

3. Vállak hátra, mellcsont felfelé

Vállak hátra alatt elsősorban a lapockaközti izmok aktivizálását értjük, nem elég a korábban leesett vállakat hátrahúzni. A mellcsontnak felfelé kell irányulni. Azzal, hogy igyekszünk azt az érzést kiváltani, mintha a mellcsontunknál fogva fel lennénk akasztva egy kampóra, a törzs intenzívebb kiegyenesítését érjük el anélkül, hogy hajlamosak lennénk hátradőlni. A has legyen laza, megfeszítés nélküli, hogy tudjunk bele akadálytalanul lélegezni. Korrekt üléshez elsősorban aktív hátizmokra van szükség, ezért szükséges nem megfeszíteni a hasat és szabadon lélegezni bele.

6. Lábfejet a lóhoz, könyököt a törzshöz   

A lovas lábai mindig irányuljanak lazán lefelé, mintha a földhöz akarnának támaszkodni. Ez az érzés segíti elengedetten stabilizálni az ülést. A lovas enyhén terheli a kengyeleket, de nem annyira, hogy felemelje magát és akadályozza ezzel a ló mozgását. Lábfej a ló felé irányul, lábszár állandóan puhán simuljon a lóhoz. Könyök legyen a test mellett, a szár az alkar meghosszabbítása, könyöktől a zabláig képezzen egyenes vonalat. Kézfejek legyenek a mar felett egymás mellett.

9. Ne tegyünk felesleges mozdulatokat

Nyeregben a lehető legnyugodtabban ülünk, nem forgolódunk, nem próbáljuk túlzottan követni a ló mozgását és nem törölgetjük fenekünkkel a nyerget. Ez azonkívül, hogy komikus, zavarjuk vele az állatot és nem utolsósorban terheljük vele a hátát. Gondoljuk el, ha lenne a hátunkon egy hátizsák, vajon könnyebben vinnénk-e, ha állandóan mocorogna a hátunkon abban a hitben, hogy követi a mozgásunkat vagy könnyebben cipelnénk-e, ha nyugodtan és szilárdan simulna a hátunkhoz? Igyekezzünk jó pozícióban ülni szilárdan, ne tegyünk felesleges mozdulatokat. Csak így leszünk a ló számára elviselhető teher!